Lábvéna trombózis

Lábvénás trombózis – mélyvénás trombózis

A lábvénás trombózis olyan állapot, amelyben vérrög (thrombus) képződik a láb mélyvénában. Ez korlátozhatja a véráramlást, és duzzanatot, fájdalmat, bőrpírt és melegséget okozhat az érintett lábban. A lábvénás trombózis súlyos szövődményekhez, például tüdőembóliához is vezethet, ha a trombus egy része leszakad és a tüdőbe kerül. A tüdőembólia gyakran halálos betegség. A thrombophlebitist meg kell különböztetni a mélyvénás trombózistól. Ezt azonban ne saját maga tegye meg, hanem forduljon tapasztalt érsebészeti és flebológiai szakemberhez, és végeztesse el klinikai, ultrahangos és speciális laboratóriumi vizsgálatokkal végzett vizsgálatát. A thrombophlebitis általában kevésbé veszélyes, mint a lábvénás trombózis, de ritka esetekben mélyvénás trombózishoz vagy tüdőembóliához is vezethet.

 

A mélyvénás trombózis tünetei

A mélyvénás trombózis tünetei a vérrög helyétől és mértékétől függően változhatnak, de néhány gyakori jel a következők:

  • Az érintett láb duzzanata, általában az egyik oldalon
  • Fájdalom a lábban, gyakran a vádliban vagy a lábfejben
  • A bőr vörössége, melegsége vagy elszíneződése a vérrög felett
  • Feszültség vagy görcsök érzése a lábban

Ezek a tünetek nem mindig jelentkeznek, vagy csak enyhék. Néha az érintettek csak akkor veszik észre a trombózist, ha az szövődményhez, például tüdőembóliához vezet. A tüdőembólia egy életveszélyes vészhelyzet, amelyet a hirtelen Atemszorongás, mellkasi fájdalom, köhögés vagy vérköhögés. Ha ezen tünetek közül egy vagy több jelentkezik, mindenképpen orvoshoz kell fordulnia, hogy megállapítsa az okot, és megkezdje a megfelelő kezelést. 

Lábvénás trombózis kezelése

A mélyvénás trombózist gyógyszeres kezeléssel, kompressziós harisnyával, vagy ritka esetekben műtéttel lehet kezelni. A kezelés célja, hogy megakadályozza a vérrög növekedését vagy leválását, és csökkentse a későbbi károsodás kockázatát. A kezelés lehet ambuláns vagy fekvőbeteg, attól függően, hogy mennyire szükséges a beteg monitorozása. A kezelés általában a következő intézkedéseket tartalmazza:

  • Vérhígító gyógyszerek (antikoagulánsok), amelyek megakadályozzák a további vérrögképződést és elősegítik a meglévő trombus feloldódását. Ezek a gyógyszerek tabletták vagy injekciók formájában adhatók be. A gyógyszeres kezelés részben vagy teljesen feloldhatja a vérrögöt. A trombózis mértéke, az érintett véna hossza és az antikoaguláns terápia eredményessége meghatározó abban, hogy a trombózis által elzárt vénák gyógyszeres kezeléssel újra megnyílnak-e. 
  • kompressziós harisnya vagy kötszerek, amelyek gyengéd nyomást gyakorolnak a lábra és javítják a véráramlást. Ezeket több hónapig kell viselni.
  • Gyakorolj ágynyugalom helyett: A múltban minden trombózisos betegnek ágyban kellett feküdnie, hogy elkerülje a tüdőembólia kockázatát. Napjaink alapelvei mások, és a testmozgás általában megengedett hatékony vérhígító és kompressziós terápia mellett a véráramlás elősegítése és a duzzanat csökkentése érdekében. Ezt azonban csak orvos irányítása mellett és hatékony véralvadásgátló - vérhígító - és kompressziós kezelés mellett szabad megtenni.
  • fájdalomcsillapító csak rövid távon, ha a fájdalom erős
  • Sebészeti beavatkozások trombózis esetén csak ritka esetekben szükségesek, ha a gyógyszer nem működik vagy nem tolerálható. A trombus mechanikusan eltávolítható (thrombectomia), vagy eszközzel megakadályozható a tüdőbe jutás (vena cava szűrő). Az, hogy kit kell műtéten átesni, az orvostól, a klinikától és a lehetőségektől függően döntik el. Ha a trombózist belgyógyászati ​​osztályon vagy járóbeteg vénás rendelőben diagnosztizálják, gyakran konzervatív intézkedéseket írnak elő. A vénás thrombectomia technikai és személyi követelményei teljesülése esetén a trombózis műtéti eltávolítása indokolható, megelőzve ezzel az egész életen át tartó vénás elégtelenséget. A műtéti terápia a beteg akaratától is függ: mennyire aktív, hány éves, tájékoztatták-e a tüdőembólia kockázatairól műtéttel vagy anélkül. Ezért a súlyos trombózis terápiája mindig az érsebész és a beteg közös döntése. 

A mélyvénás trombózis kezelésének időtartama

A lábvénás trombózis kezelésének időtartama számos tényezőtől függ, mint például a trombózis helyétől, mértékétől és okaitól, és mindenekelőtt a választott kezelés típusától. A lábvénás trombózis kezelése történhet ambuláns vagy fekvőbeteg alapon, attól függően, hogy mennyire szükséges a beteg monitorozása. A kezelés időtartama egyedi esettől függően változik, de átlagosan a következő időszakokra számíthat:

  • A vérhígító gyógyszert legalább három-hat hónapig kell szedni.
  • A kompressziós harisnyát vagy kötszert legalább hat hónapig kell viselni.
  • A láb mozgását a lehető leghamarabb el kell kezdeni, és rendszeresen folytatni kell
  • A sebészeti beavatkozások általában egy-két óráig tartanak, és általában egy-két napos rövid kórházi tartózkodást igényelnek

A trombózis okai és kockázatai

A mélyvénás trombózis kockázati tényezői számos olyan tényező, amelyek növelik a vérrög kialakulásának valószínűségét a láb mélyvénában, és akadályozzák a véráramlást. A kockázati tényezők közé tartozik:

  • Az érfal károsodása: Ezt sérülés, gyulladás, fertőzés vagy daganatok okozhatják, amelyek irritálják vagy megváltoztatják a vénák belső falait.
  • Csökkent véráramlási sebesség: Ez fordulhat elő mozgáshiány, hosszú ideig tartó ülés vagy fekvés, visszér vagy szívelégtelenség miatt, amelyek lassítják vagy akadályozzák a vér visszajutását a szívbe.
  • A vér megnövekedett alvadási hajlama: Ezt genetika, hormonok, gyógyszerek, rák vagy más olyan betegségek okozhatják, amelyek megzavarják a véralvadási faktorok és az antikoagulánsok közötti egyensúlyt a vérben.

Egyes kockázati tényezők átmenetiek, például műtét, terhesség vagy hosszú utazás. Egyéb kockázati tényezők tartósak, mint például az idősebb kor, az elhízás vagy a dohányzás. A kockázati tényezők egymást is erősíthetik, és növelhetik a trombózis kockázatát.

A lábvénás trombózis diagnosztizálása

A mélyvénás trombózis - phlebothrombosis - diagnosztizálására a gyanútól és a rendelkezésre állástól függően különféle módszerek alkalmazhatók. A legfontosabbak a következők:

  • az Anamnézis és klinikai vizsgálat, a „vizuális diagnózis” – vagyis az érintett beteg tapasztalt benyomása, melynek során az orvos rákérdez a lehetséges rizikófaktorokra, tünetekre, leletekre, és megvizsgálja az érintett lábat. Figyelni tud az olyan tipikus jelekre, mint a duzzanat, bőrpír, fájdalom vagy túlmelegedés. Ezek a jelek azonban nem mindig jelennek meg vagy nem egyértelműek.
  • az Duplex szonográfia, amely egy ultrahangos vizsgálat, amely a vénák szerkezetét és működését egyaránt megmutatja. Az orvos láthatja, hogy a vénát elzárta-e vérrög vagy sem. Ez a módszer gyors, egyszerű és kockázatmentes, és a választott módszernek számít a mélyvénás phlebotrombosis diagnosztizálására. 
  • az D-dimer teszt, amely egy vérvizsgálat, amely kimutatja a vérrögök bomlástermékeit a vérben. A megnövekedett érték trombózisra utalhat, de más oka is lehet. A normál érték valószínűleg kizárja a trombózist. Ezt a tesztet gyakran duplex szonográfiával kombinálva alkalmazzák.
  • az Flebográfia, amely egy röntgenvizsgálat, melynek során kontrasztanyagot fecskendeznek a vénába, hogy láthatóvá tegyék. Az orvos láthatja, hogy a véna nyitott vagy beszűkült. Ez a módszer nagyon pontos, de invazív és mellékhatásokkal is jár. Ezért csak ritkán használják, amikor más módszerek nem elegendőek vagy nem állnak rendelkezésre.

 

Fordít "
Cookie-hoz való hozzájárulás valódi süti szalaghirdetéssel